Primitív reflexek szenior korban

Részlet Stephens -Sarlós Erzsébet: A Stephens -Sarlós program c. könyvéből

"A primitiv reflexek "vezetnek" minket be a VILÁGBA, majd életünk végén ki a VILÁGBÓL. Ugyanis ezek a speciális reflexek megvannak a születéskor és az utána követő néhány hónapban, majd szép fokozatosan eltűnnek az életünkből, átadva helyüket a magasabb szintű idegi tevékenységeknek. Viszont az élet alkonyán szép lassan visszakúsznak és többen jelen vannak közülük, amikor elhagyjuk ezt a világot.

A átlagéletkor növekedésével lehetőség nyílt arra, hogy az időskori változásokat mind jobban és minél szélesebb körben tanulmányozni tudják a tudósok. Európában az átlagosan várható maximális életkor férfiak eseteben 79, nők esetében 84 év. A kelet-európai adatok ettől kissé eltérnek, mert a férfiak esetében 69, a nőknél pedig 79 év a várható életkor. A KSH 2020-as adatai alapján Magyarországon a férfiak várható életkora 72, a nőké nem egészen 79 év.

Ha azt vesszük alapul, hogy az élet utolsó ötödében jelentkeznek nagyobb mértékben a hanyatlás olyan jelei, mint a gyengülő mozgáskoordináció a darabos nagy és finommotorikus mozgások, az izomtónus gyengülése, az egyensúlyzavarok, a csecsemőkori reflexek visszatérése, a figyelem vagy memóriazavarok, akkor az hazánkban azt jelenti, hogy a férfiaknal az első tünetek 55 éves, a nőknél 63 éves kor felett jelentkezhetnek.

Persze, ettől mindkét irányban van eltérés. Akik szellemileg és fizikailag aktiv életet élnek, nincsenek krónikus betegségeik, megengedhetik maguknak, hogy tudatosan, egészségesen táplálkozzanak, nincsenek olyan káros szenvedélyeik, mint a dohányzás, a túlzott alkoholfogyasztäs vagy különféle legális és illegális drogok használata, később, egyes esetekben jóval később számithatnak a leépülés nem túlságosan kellemes jeleire. Természetesen az inaktiv vagy önpusztító életmód ellenkező irányban is befolyásolja az életminőséget.

Az öregedés az élet természetes velejárója, viszont egyáltalán nem mindegy sem az „öregedő embernek", sem a családnak, hogy milyen minőségű élet vár az illetőre. Egy kicsit szerencse kérdese is, de javarészt rajtunk múlik, hogy az életünk utolsó ötöde aktívan, egészségesen és boldogan telik-e vagy sem.

A mozgás szükségességéről, a szervezetre gyakorolt hatásáról sokat írnak, ma már senki nem vitatja, hogy idősen is szükséges. Most az öregedéssel együtt visszatérő csecsemőköri reflexekröl szeretnék nehány szót ejteni. Talán nem véletlen, hogy gyakran úgy emlegetik az öregkort, mint a második gyerekkort. Ha valaki magas életkort ért meg, megtapasztalhatja a csecsemőkori reflexek VISSZATÉRÉSÉT.

A cecsemőkori reflexek reflexközpontjai az agytörzsben vannak, és miután teljesítették küldetésüket, „beleolvadnak", integrálodnak egy magasabb szintü idegi tevékenységbe. Többé nem lehet őket kiváltani, mert egy magasabb szintű rendszer - ami nem más, mint az agykéreg - gátlása alá kerülnek,. Az öregedéssel ( vagy esetleg betegség hatására) feltehetően a kérgi gátlás gyengül, és a primitiv reflexek először elkezdenek „vissza-visszakacsintani ', majd véglegesen visszatérnek. Ugyanúgy kiválthatúk lesznek, mint egy két évesnél fiatalabb kisgyermek esetében.

Az idősödő ember azt veszi észre, hogy időnként leeszi a ruháját, nekimegy véletlenül az asztalnak, széknek, elveszíti az egyensúlyát, kiesnek a kezéből a dolgok, egyre többször nyalogatja a száját, amikor az ujjaival manipulál, esetleg előfordul, hogy gondjai vannak a széklet-vizelet visszatartásával. Természetesen nemcsak a csecsemőkori refllexek újbóli felbukkanása lehet a hétterben, de a kutatások azt bizonyítják, hogy ezeknek is igen nagy az életminőséget befolyásoló hatásuk.  Az elmúlt tíz-tizenöt évben végzett vizsgálatok arra világítottak rá, hogy minél több csecsemőkori reflex jelenik meg az öregedés során, annäl nagyobb az esély a demencia kialakulására.

A demenciától - jogosan - sok ember tart. De vajon hányan tesznek ellene? Es mi is az a demencia? Ez nem egyetlen jól körülírható betegség, hanem egy tünetcsoport vagy más szóval szindróma.  Az első tünete a memóriavesztés, de más kognitív funkciókat is érinthet.

Gyakran jelentkeznek elakadások a nyelvhasználat során, tapasztalni lehet a térérzékelés, számítási képesség, az absztrakt gondolkodás, a figyelem és egyéb funkciók romlását.

Gyakran jelentkeznek olyan tünetek, mint a bomlasztó viselkedés, személyiség változások, téveszmek vagy hallucinációk. Ezek gyakran olyan mértékben törnek elő, hogy befolyásoljak az interperszonális kapcsolatokat, a munkaképességet, a mindennapi életet. A demenciának több megjelenési formája ismert az alapprobléma függvényében. Gyakran az első osztályozási szempont az, hogy az agysejtek degeneratív változásai vagy pedig az agysejteket ellátó érrendszer problémái miatt következik-e be a nem kivánt folyamat.

A két csoporton belül több "alrendszer" létezik. A jó hir az, hogy a demencia szinte bármely formája lassſtható, illetve megelőzhető.

Tiz évvel ezelőtt egy kutatócsoport - Sara M. Gregory, Beth Parker és Paul D. Thompson - nekilátott, hogy elemezze és összegezze azokat a kutatási eredményeket, melyek a mozgás és a kognitív funkciók, illetve a mozgás és a demencia közötti összefüggésekre irányultak. Többszörösen bizonyitást nyert, hogy az aerob, tehát oxigén jelenlétében végzett, rendszeres, alacsony vagy közepes intenzitású, napi 30-60 perc testgyakorlás kifejezetten pozitívan hat a kognitív teljesítményre, késlelteti a Ieépülést, sőt a demencia bizonyos fajtáinak esetében meg is akadályozhatja azt. A mozgás csak egy összetevő, ami az agyunk friss és hatékony működését segíti elő. Viszont számos egyéb komponensre hatást gyakorol."