A Mozgásgásfejlesztés szerepe a Primitív reflexek integrációjában
Primitív reflexek
A csecsemőkori primitív reflexek olyan automatikus mozgások, amelyek az újszülötteknél természetesen jelen vannak, és fontos szerepet játszanak az élet első hónapjaiban. Ezek a reflexek alapvetőek a túléléshez és a megfelelő fejlődéshez, mint például a szopóreflex, amely segíti a táplálkozást, vagy a Moro-reflex, amely védi a csecsemőt a hirtelen veszélyektől.
Normális esetben ezek a reflexek fokozatosan kérgi gátlás alá kerülnek (vagyis akaratlagos mozgássá alakulnak) és eltűnnek, ahogy az idegrendszer fejlődik, általában 6-12 hónapos kor között.
Megmaradó Reflexek
Megmaradó primitív reflexekről akkor beszélünk, ha ezek a reflexek nem tűnnek el a megfelelő időben, és továbbra is jelen vannak a gyermek életében. Az ilyen reflexek fennmaradása általában az idegrendszer éretlenségére vagy fejlődési problémákra utal. Ez a jelenség számos problémát okozhat, például tanulási nehézségeket, figyelemzavart, mozgáskoordinációs zavarokat és viselkedési problémákat.
Reflexgátló gyakorlatokkal támogatható az idegrendszer megfelelő fejlődése, megelőzve a későbbi problémákat. Az idősebb korosztályban is fontos figyelni ezekre a reflexekre, mivel krónikus stressz vagy más idegrendszeri elváltozások hatására visszatérhetnek, jelezve a lehetséges betegségeket. A korai beavatkozás és rendszeres gyakorlatok jelentősen hozzájárulhatnak az egészséges fejlődéshez és életminőséghez.
Mozgásterápia
A mozgásterápia célja a fennmaradó csecsemőkori primitív reflexek integrálása. Alapvetően a szenzomotoros fejlesztésre fókuszál, amely az idegrendszer és a mozgás közötti kapcsolatot célozza meg. Az idegrendszer folyamatosan jeleket küld és fogad a környező világból, és ezek megfelelő feldolgozása kulcsfontosságú a motoros válaszok létrehozásában. Ha ezen a területen probléma merül fel, az egyensúly felborul, ami különböző viselkedési és tanulási problémákhoz vezethet.
Gyermekkorban a mozgásfejlesztő szakember segíthet az alapvető mozgáskészségek megerősítésében és az idegrendszer megfelelő fejlődésének biztosításában, amely megalapozza a későbbi tanulási képességeket. Idősebb korban pedig a célzott mozgásgyakorlatok segíthetnek fenntartani a fizikai és mentális egészséget, csökkentve a krónikus betegségek és az idegrendszeri problémák kockázatát. Ne hagyjuk figyelmen kívül, hogy a mozgás mindenkor hozzájárul az életminőség javításához és a mindennapi boldogsághoz!
Reflexgátló Gyakorlatok
A reflexgátló gyakorlatok célja tehát, hogy segítsék az idegrendszer érését és biztosítsák a primitív reflexek megfelelő időben történő gátlását. Ezek a gyakorlatok egyszerűek és hatékonyak, és számos kutatás támasztja alá hatékonyságukat. A mozgás minden formája jótékony hatással van az idegrendszer fejlődésére, de vannak specifikus gyakorlatok, amelyek különösen hatékonyak ebben a folyamatban.
Idősebb Kor és Visszatérő Reflexek
Nem csak gyermekkorban fontosak ezek a reflexek, idősebb korban is jelezhetnek problémákat, például a Lewy-testes demencia előrejelzői lehetnek. A célzott gyakorlatok rendszeres végzése segíthet a betegség kialakulásának megelőzésében. Az idegrendszeri problémák korai felismerése és kezelése kulcsfontosságú a későbbi életminőség szempontjából.
Néhány reflexek és Jellemzői
Moro Reflex
A Moro reflex akkor aktiválódik, amikor a csecsemő hirtelen megriad. Ez a reflex a karok és a lábak kitárásával, majd visszahúzásával jár. Fontos szerepet játszik a túlélési reakciók kialakításában, de ha fennmarad, túlságosan heves reakciókat, rossz egyensúly-koordinációt, szorongást és túlérzékenységet okozhat
Markoló és Talpreflex
A markoló reflex során a csecsemő automatikusan megfog bármit, ami a tenyeréhez ér, míg a talpreflex esetén a lábujjak behajlanak, ha a talpat stimulálják. Fennmaradásuk esetén a finommotoros készségek, például a ceruzafogás, valamint az egyensúly és járás problémái alakulhatnak ki.
Kereső-Szopó Reflex
Ez a reflex a születés után segíti a csecsemőt a táplálékfelvételben. Amikor az arcához érnek, a csecsemő automatikusan a stimuláció irányába fordítja a fejét és szopó mozdulatokat végez. Ha fennmarad, beszéd- és étkezési problémák, valamint a kézügyesség fejlődésének nehézségei léphetnek fel.
Tonikus Labirintus Reflex (TLR)
A TLR segíti az egyensúly és a térbeli orientáció kialakulását. Ha a baba fejét hátra hajtják, a végtagok kinyúlnak, míg előrehajtva a végtagok behajlanak. Fennmaradása esetén rossz egyensúly-koordináció, térérzékelési problémák és mozgáskoordinációs nehézségek jelentkezhetnek.
Aszimmetrikus Tonikus Nyaki Reflex (ATNR)
Az ATNR akkor lép működésbe, amikor a csecsemő fejét egyik oldalra fordítják. Az azonos oldali végtagok kinyúlnak, míg az ellenkező oldali végtagok behajlanak. Ez a reflex segíti a korai mozgáskoordinációt és a kéz-szem koordináció fejlődését. Ha az ATNR fennmarad, kúszási nehézségeket, olvasási és írási problémákat, valamint szem-kéz koordinációs zavarokat okozhat.
Szimmetrikus Tonikus Nyaki Reflex (STNR)
Az STNR két fázisból áll: a fej előrehajtásakor a karok behajlanak és a lábak kinyúlnak, míg hátrahajtáskor a karok kinyúlnak és a lábak behajlanak. Ez a reflex előkészíti a csecsemőt a négykézláb mászásra. Ha fennmarad, diszlexia, diszgráfia, tábláról másolási nehézségek és hanyag testtartás léphet fel.
Pótáné Lázár Mária
pedagógus-testnevelő, mozgásfejlesztő, népművelő, diplomás coach, elkötelezett természetjáró és életmód mentor